Talán mondani sem kell, mennyire fontos, hogy beszélgessünk a
gyermekeinkkel. Beszélgetni bárhol lehet, az autóban, sorban állás
közben, amíg fő a vacsora, vagy házimunkát végzünk. Azok a gyerekek,
akikkel rendszeresen beszélgetnek a szüleik, fontosnak, értékesnek
érzik magukat. Gyarapodik a szókincsük, fejlődik a gondolkodásuk.
A nyílt végű kérdések (melyek nem eldöntendőek, vagyis nem csak
igennel-nemmel lehet felelni), különösen alkalmasak arra, hogy a
gyermek megtanulja összefüggően kifejezni magát. Kérdéseink
kezdődhetnek így: mit gondolsz…. Meg fogunk lepődni, hogy akár a
fiatalabb korosztálynak is micsoda ötletei, véleménye lehet. Íme néhány
kérdés, amik mentén elindulhatunk.
Mit gondolsz, mit jelent a boldogság?
Mit jelent jó barátnak lenni?
Milyen fontos tulajdonságokat keresel egy barátban?
Mit szeretsz legjobban a családodban?
Mi az a három dolog, ami különlegessé teszi a családunkat?
Ha megváltoztathatnál valamit az iskolában, mi lenne az?
Szerinted mi a legnehezebb egy szülőnek?
Szerinted mi a legnehezebb a gyerekkorban?
Mi a legjobb könyv, amit valaha olvastál?
Talán először furcsának tűnhet, de próbáljuk ki bátran, a legtöbb
gyermek nagyon élvezi szülei értő figyelmét….beszélgessünk és
beszélgessünk….
(forrás:Kelly Lunsden)
Lego kihívás
Legoból bizonyára majdnem minden családban akad. Generációk óta
kedvenc játék és ez nem véletlen.
Amellett, hogy észrevétlenül fejleszti többek között a finommozgást, a
szem és kéz összehangolt mozgását, előre gondolkodást,
munkamemóriát, a problémamegoldó képességet, még szórakoztató is.
Egyedül, testvérrel, de családilag is lehet építeni. a manapság divatos
készletek mellett érdemes beszerezni hagyományos kockákat és
alaplapokat is. Az alábbi néhány ötletet akár kártyákra is felírhatjuk.
Egyik előnyük, hogy rövid idő alatt is megvalósíthatóak, egy-egy zsúfolt
hétköznap délutánba is beilleszthetők.
Építsd meg a neved kezdőbetűit!
Építs egy személyt mozgatható kezekkel-lábakkal!
Építs robotot!
Építs valamit csupa egyszínű elemből!
Építs egy mindennapi használati tárgyat!
Építs valamit pontosan 20 elemből!
Építsd meg a kedvenc állatodat!
Építs egy olyan járművet, amivel az egyik játékodat tudod szállítani!
Építsd meg a helyet, ahol élsz!
Építs valamit, amiben az összes színt használod!
Építs egy Marsjáró járművet!
Indulhat a kreatív alkotás!
(Forrás: onemamasdailydrama.com)
Könyvajánló
Szülőként könnyű elveszni a rengeteg neveléssel kapcsolatos könyv
között. Ma már rengeteg a szakirodalom, s mire kikötnénk egy nevelési
elv mentén, már be is bizonyították az ellenkezőjét. Ebben a rövid
ajánlóban két olyan könyvet mutatok be, melyek számomra szülőként és
pedagógusként is meghatározóak voltak, és azon kevés művek közé
tartoznak, melyeket minden évben (általában augusztusban, a
tanévkezdés előtt) újraolvasok.
Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor
Szerintem ez az az alapmű, aminek minden szülő polcán tényleg ott a
helye. A pszichológus, pedagógus szerző menekült gyerekekkel
dolgozott, majd mikor visszatért angliai praxisához, azt vette észre, a
hozzá kerülő gyerekek hasonlóan stresszesek, mint azok az ázsiai
kicsik, akik menekülttáborokban éltek. Ennek nyomán kezdte
tanulmányozni a mai gyereknevelési szokásokat, elveket. A könyv
olvasmányos stílusban, könnyen érthetően, humorosan mutat be olyan
helyzeteket, melyek legtöbbünk számára ismerősek lehetnek. Majd
tanácsokat ad, hogyan egyszerűsítsünk a fizikai környezetünkben,
hogyan húzzuk meg a határt a felnőttek és a gyerekek világa között,
milyen ritmus szerint érdemes élni, hogyan alakítsuk a napirendet
kisebbek és nagyobbak számára, hogy csak néhány fontosat említsek.
Herbert Renz-Polster – Gerald Hüther
VISSZA A GYÖKEREKHEZ
Így fejlődnek „ezek a mai gyerekek”
Íme néhány idézet a könyvből kedvcsinálóként.
„A természet úgy kell a gyerekeknek, mint egy falat kenyér. Ez a velük
született fejlődési terük. Itt találják meg a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen
forrásokat: a szabadságot, a közvetlenséget, az ellenálló képességet és
a kötődést. Ezekből az élményeikből és tapasztalataikból épül az a
fundamentum, amelyen a későbbi életük nyugszik. Ebben a könyvben
arról fogunk írni, milyen úton-módon jutnak hozzá ezekhez a forrásokhoz
– itt és most, minden világok legmodernebbikében.” „Hol talál a gyerek
lehetőleg sok alkalmat arra, hogy megtapasztalja az önfegyelem
hasznát? Kimondottan milyen tapasztalati terek alkalmasak erre?
Biztosan sejtik már, hogy az ilyen lehetőségeket nem a gyerekszobában
kell keresni, és nem is feltétlenül az óvodában vagy az iskolában. Inkább
kint a természetben. Tehát ott, ahol az ember semmit sem kap meg csak
úgy, és semmit nem tud előállítani, csak ha türelmesen kivárja a végét.
Ahol ki kell várnia, hogy a madarak rászálljanak az etetőre, hogy kijöjjön
az egér a lyukból, vagy a béka felfújja a hasát a tó partján és brekegni
kezdjen.” „Mit kínál a természet a gyerekek számára? Mi vonzza a
kicsiket a kihalófélben lévő kinti világba? A gazdagság. Ezt nem lehet
másképp kifejezni. A gazdagság, amit a természet a gyermeki fejlődés
számára kínál. A természetben csak úgy hemzsegnek az ingerek,
amelyek éppen úgy illenek a felnövekvés kihívásaihoz, ahogy a kulcs a
zárba.”
Nagyon érdekesen és sokrétűen mutatja be, milyen szerepe is van
pontosan a természetnek a gyermekeink életében, fejlődésében.
Számomra rengeteg inspirációt jelent. A könyv sorait olvasva gyakran
eszembe jut, hogy milyen szerencsések ebből a szempontból is a
Bodrogra járó gyerekek.