Az október 23-i megemlékezésnek hasonló fényt kölcsönöztek a behúzott függönyök. Szikra Péter tanár úr szavaival élve, „ilyen egy vérbe fojtott forradalom”.
Talán nem volt cél vörösen derengő hangulatot teremteni, de az előadások ideje alatt tele volt a levegő azzal a fennköltséggel, amit a hetedikes diákok előadókként megéltek: arcukkal elragyogtak, szóban elmondtak, elénekeltek. Együtt. Ez az egység volt érezhető az izgatott csendben, akár elöl álltak, „szerepeltek”, akár hátulról „szorítottak nekik”, mint támogató fél. Ezt élte meg a némán hallgató-figyelő, majd vastapssal jutalmazó közönség is.
Az egységnek is köze van a forradalomhoz, ugye?
Köszönjük az élményt, hetedik osztály, köszönjük Balázs bá’!
